12. Fejezet

 ***

-          És ez most miért? – kérdeztem ámulva.

-          Hát, ilyen „elő születésnapi” ajándéknak szántam, és mert megérdemled. – mondta mosolyogva. A két repülőjegyet a mellkasomhoz szorítottam és vigyorogva néztem Louis gyönyörű szemibe. A szülinapom szeptember harmincadikán van, tehát még egy kicsit arrébb, viszont a jegy egy héttel előbbre szól.

A barátom közelebb lépett hozzám és szorosan átölelve megcsókolt. Annyira imádom, hogy az utazás meg az ilyen dolgok kis apróságok mellette. Egyiptomnak pedig különösen örültem, mert hihetetlenül imádom a tengert; anyuékkal már régebben voltunk ott.

-          Éééés. – kezdte nevetve.

-          Ésss? – kérdeztem vissza.

-          Most majd búvárkodhatunk, mert ugyebár megígértem.

-          Igen, úgy tudom. – mondtam csábító vigyorral az arcomon. Lousi karjaiban beszélgettünk a kanapén, amikor benyitott Harry.

-          Veeeeeeeeer! Úgy hiányoztál, minden oké? – kacsintott rám a mókás fiú.

-          Persze. – nevettem fel.

-          Most irigy vagyok. Tudom milyen jó a kis Lou karjaiban feküdni.

-          Én jobban szeretem, ha Veronika fekszik az ölembe, már ne is haragudj Harry drágám. - mosolygott Louis.

-          Értem. – biggyesztette le a száját Harry, mire felálltam és megöleltem.

-          Most én jövök. – tárta ki a karját Louis és ő is magához szorította barátját.

-          Amúgy azért jöttem, mert megyünk el a rádió épületéhez.

-          Ja, oké. Várj, kikísérem Veronikát.

-          Jó. Szia.

-          Szia. – intettem vissza Harrynek, majd kézen fogva kisétáltunk Louisssal az épületből. Az eső még mindig csepergett.

-          Majd este találkozunk?  Várj inkább ezt kijelentem, nem is kérdezem. – nézett a szemeimbe a barátom.

-          Gyere át nyolckor, várni foglak. – húztam ravasz mosolyra a szám. Van is egy ötletem, hogy mivel lepjem meg a drágát. Holnap úgy is sokat kell majd aludnom este, hiszen csütörtökön már suli van. Mára még bőven belefér egy kaland. – És hozz fürdőruhát!

-          Szerintem arra nem lesz szükség. – vigyorgott, én meg csípőre tett kézzel megráztam a fejemet.

-          Akkor, szia, majd este.

-          Rendben. – szenvedélyesen megcsókoltuk egymást, majd az autómhoz rohantam. Hamar haza kell érnem, mert mindjárt éhen halok.

***

Mikor megérkeztem „birodalmamba” ledobtam a szennyesbe Peti ágyneműjét, majd az emeleti nagy fürdőszoba melletti szobába pakoltam. Itt elég ritkán voltam mostanában, úgyhogy áttöröltem minden egyes felületet és lemostam a csapot. Egy nagy, a padlóba süllyesztett fürdőkád van itt. Vagy inkább olyan jakuzzi féle; igazából az egyik kedvenc részem a házból. 

Hoztam fel rózsaszirmokat és körbeszórtam a kádat vele. Balra, fent a falon, a tükrök mellett halványan világítottak a lilás árnyalatú lámpák, gyönyörű volt. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy minél szebb végeredményt produkáljak. Négykor már készen voltam minden fontossal, így gyorsan elmentem tusolni. Kicsivel később bekapcsoltam a gépemet és válaszoltam az érkezett leveleimre. Kíváncsian fürkésztem a twitter oldalam, hogy kik az új követőim, végül pedig írtam levelet az iskolának, hogy megkaptam az e-mailt. A böngészés után elálmosodtam és szundítottam egyet.

-          ÁÁÁÁ! – riadtam fel, a telefonom csörgésére.

-          Szia, kicsim.

-          Anya? – néztem döbbenten a kijelzőt.

-          Igen. Nem voltál mostanában a skype-on, ezért hívtalak fel. Drága lesz, de nem baj. – mondta kellemes hangon.

-          Értem, mi újság? – ásítottam egy nagyot.

-          Oh, hát mi elvagyunk. Hiányzol az öcsikédnek, meg apádnak is. Csak gondoltam elmondom, hogy szülinapodra szeretnénk odautazni.

-          Komolyan? És, és, és pontosan mikor?

-          Az őszi szünetben. Öcsinek hamarabb kezdődik, mert kibővítik az iskolát. Október ötödikén mennénk. Csak pár nap lenne az egész.

-          Háááát, oké. – vakargattam meg a fejem. – Majd még megbeszéljük.

-          Rendben, vigyázz magadra! Szia, Veronika.

-          Szia, anya. – magam mellé raktam a telefonomat és azonnal agyalni kezdtem.

Elég fura lesz, ha jönnek majd. Nem tudom, hogy Louis mit fog szólni. Én nagyon kedvelem a szüleit, s remélem, hogy ez az enyéim iránt, tőle is kölcsönös lesz. A nagy gondolkozásba belemerülve, hirtelen észbe kaptam. Ránéztem az órára. Fél nyolc múlt. Felpattantam a kanapéról és a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan megfésülködtem meg fogat mostam, ami nálam ritka, de valahogy sikerült öt perc alatt lezavarnom az egészet. Van, mi motiváljon… A hűtőből hoztam fel egy vödör jeget és egy üvegpezsgőt, két pohárral. Bevittem a jakuzzi-hoz, aztán a gardróbomhoz siettem. A fürdőruhák előtt állva megakadt a szemem az egyik kedvenc, rózsaszín színű bikinimen. A felső részén, mint egy masni, úgy van elöl összekötve az anyag és pánt nélküli, ezért is imádom. Gyorsan magamra terítettem még egy hosszabb, átlátszó anyagú leplet, aztán készen is álltam Louis fogadására. Éppen, hogy, de még időben kapcsoltam, hogy a jeges vödör fent elolvad, ezét gyorsan beraktam a kis mélyhűtőbe, a sarokba. Eddig nem is tudtam, hogy mik vannak itt. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy ilyen házat vettek nekem, ráadásul ezen a helyen.

A csengetés pillanatában rohantam le a bejárati ajtóhoz. Gyorsan kinyitottam a kaput a gombokkal, majd az ajtót is.

- Szia, édes. Úgy hiányoztál. – mosolyogott rám Louis, majd megölelt.

- Szia. – villantottam ki én is pár fogamat, majd megcsókoltam a fiút.

- Éhes vagy?

- Nem, köszi, vacsoráztam már.

- Oké. És hoztál fürdőruhát?

- Igen, már az van rajtam. – nevetett, miközben a szűk, piros nadrágját alig bírta lehúzni a fürdőgatyája miatt. Okos megoldás, na mindegy, aranyos húzás volt tőle. – És, hová megyünk?

- Emelet, balra, folyosó legvégén jobbra az ajtó.

- Okéééé. – húzta el a szó végét, majd felkapott és a kezében foga felrohant velem az emeletre.

- Tegyél le! Most! – sikongattam, de mind hiába volt. Csak az ajtónál rakott le a drága.

- Nyithatom?

- Ühüm. – bólogattam mosolyogva, miközben idegesen az ujjaimmal szórakoztattam magamat. Lou kinyitotta az ajtót, majd rögtön megállt. Szájtátva bámulta a szobát, ahol a kád tele volt vízzel és rózsaszirmokkal. A tükörből láttam az arcát.

- Úristen, Ver. Ez gyönyörű. - fordult felém. Én meg mosolyogva megvontam a vállam, mire egy puszit nyomott a fejemre. – Akkor? Használjuk?

- Naná! – válaszoltam, majd a leplet ledobtam magamról a földre. Beszálltunk a kádba és szorosan Louis karjaiban ülve, beszélgetni kezdtem vele.

- Hosszú nap volt, mi?

- Az. De legalább a vége jó.

- Azt mondod?

- Bebizonyítsam? – kérdeztem tőle összehúzott szemekkel.

- Be, mondjuk nem mintha más véleményen lennék.

- Hát jó. – egy gyors mozdulattal végigsimítottam az arcát, és elmentem a pezsgőért. Elindítottam egy CD-t a távirányítóval, majd táncolni kezdtem neki.

- Húúúúh, nagyon szexi vagy. – vigyorgott rám, én pedig közelebb mentem hozzá, de véletlenül se annyira, hogy hozzáérjek. Direkt húztam az agyát, hogy egy kicsit szórakoztatóbb legyen a dolog.

- Na, most már elég lesz. – állt fel és odajött hozzám. Két kezével a kád szélének szorított, majd olyan közel hajolt, hogy szinte hallottam a lélegzetét. A hangszóróból a Wild Ones szólt, ami nagyon jól illett a hangulatomhoz.

- Imádlak. Nagyon. – nézett mélyen a szemeimbe.

- Én is. – válaszoltam komolyan, majd rám dőlt és szenvedélyesen megcsókolt. A kádban ölelkezve a barátommal,  rájöttem, hogyha én ennyire szeretem ezt a srácot, biztosan a szüleimnek is szimpatikus lesz és ennek eszméletlenül örülök. Kicsivel később már kezdett teljesen felázni a bőrünk, ezért ideje volt kiszállni.

-          Bírom ezt a kádat. – röhögött fel, aztán segített kimászni belőle.

-          Én is. Egyre jobban. - mosolyogtam.

-          Holnap után sulid van már?

-          Igen. – húztam el a számat. Ritkábban fogunk találkozni, kár, de muszáj elmennem. És Louis is ezt mondja.

-          Akkor ma este még ráérünk. – mosolygott, majd megfogta a kezemet és magához húzott.

-          Valahogy úgy. – mosolyogtam én is.

Lou gyorsan megfogta a lábamat meg a derekamat, aztán célba vette a szobámat. Ráfektetett az ágyra, majd mellém ült. Rám hajolva megcsókolt. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam, majd vizes testemet sikeresen „letöröltem” az ágyneműbe.

-          Látod, mondtam, hogy nem kell. – mutatott rá a fürdőruhámra.

-          Nos, most már azt hiszem, tényleg igazad van. – húztam fel a szemöldökömet. Kezemmel magam mögé nyúltam, hogy kikapcsoljam a fölsőmet.

-          Várj, segítek. – mosolygott rám gyönyörű fogsorával és csillogó szemeivel.

Mikor elölről a hátamhoz nyúlt, én is így tettem, átöleltem, aztán megcsókoltam. Utána még egyszer, aztán megint… és ismét… és…

Életem egyik legjobb éjszakáját töltöttem el Louissal. Az a rózsaszín fürdőruha pedig tényleg nem kellett…