Tegnap délután végig pakoltam, hogy
mindenem meglegyen és reggel már csak lazán a kocsiba kelljen pakolni. Két nagy
bőrönddel és egy sporttáskával, valamint a kistáskámmal együtt készen is voltam
az indulásra. Az öcsém egész délután mellettem volt meg anya is, és tudom,
sajnos hiányozni fogok nekik, de ők is nekem. Hosszú, szőkés-barna hajamat,
(anyu azt mondja rá, hogy vörös, de mindegy), a napszemüvegemmel hátratűztem és
miután elköszöntem a szobából, ideje volt búcsúzkodni.
-
Kicsi, nagyon vigyázz magadra! Majd az autód pár nap
múlva érkezik a házhoz. És telefonálj, ha odaértél.
-
Oké, anya! Ti is vigyázzatok magatokra. És te is öcsi.
– kacsintottam Beni felé.
-
És az ügynök, majd hívni fog a munkaügyben.
-
Köszi, anyu, hogy emlékeztetsz. Mindenre odafigyelek és
majd karácsonykor amúgy is jövök haza. Nincs ám az olyan messze. – motyogtam
kínosan. Augusztus eleje van. Az a pár hónap ide vagy oda. Hm.
-
Na gyere, Veronika. Oda is kéne még érni. – nézett az
órájára apa. Gyorsan még megpusziltam a többieket, majd kimentem a kapuhoz.
Visszanéztem a házat, a medencét, a grillplaccot. Azt hiszem, hiányozni fog.
Minden.
A repülőtérnél hatalmas volt a
tömeg. Szerencsére közel lakunk hozzá, így természetesen időben ideértünk. Miután
megkaptam a jegyeket és leadtam a táskám, még aputól is elköszöntem.
- És ez a tiéd! Lesz munkád, de
azért nem árt, ha van nálad egy kevéske pénz. – nyomott a kezembe kétszáz
dollárt.
- Egy kevéske. – ismételtem meg. –
Köszönöm, majd hívlak. – mosolyogva integettem még egyet, aztán rohantam is,
mert bemondták a hangszóróba, hogy húsz perc múlva érkezik a gép.
***
Későn érkeztünk meg Londonba. A
csomagjaim átvétele után, az egyik repülőtéri taxist kértem meg, hogy vigyen
„haza”.
Az utcákat megvilágította a
halovány fény, amik a régi stílusú lámpaoszlopokból áramlottak. Fél óra út
vezetett el a házamig. Megköszöntem a fuvart, a férfi pedig segített kivenni a
csomagtartóból a cuccaimat, amik fejenként több mint tíz kilogrammot nyomtak. A
házat jól alaposan végignéztem, miközben a kulcsomat kerestem. Lent kővel volt
kirakva a fal, fent pedig fából, és aminek kifejezetten örültem, hogy van egy
hatalmas nagy erkély is. Mikor végre kinyitottam a kaput, egyesével
bevonszoltam a házba a dolgokat. Egy nagy tér fogadott, amiből nyílt a nappali,
a konyha és az étkező. A bejárattal szemben kilátni az udvarra, mert egy hosszú
üvegfal húzódik ott végig. Balra, hátul volt a lépcső. Felmentem az emeletre és
fél óra alatt a bőröndjeim is felkerültek. Fent volt egy fürdőszoba, egy
vendégszoba és a háló. A hálóból pedig nyílt egy gardrób, amit azonnal
használatba is vettem. Lent is van egy kis fürdő, de ott csak zuhanyozni lehet.
Fél tizenegy lett, mire a
legfontosabbakat elvégeztem. Levettem a fűtést, amit nem is értem, hogy miért
ment, kimostam a kádat és kitisztítottam a medencét. Hátul a kertben egy kis
fakunyhó is állt, ami tele volt kertészeti eszközökkel meg egy grillező
asztallal. Így első este, azt kell, hogy mondjam, nagyon tetszik az új ház meg
minden. Gyorsan megcsörgettem anyuékat, majd tussolás után még felnéztem a
netre. Kiírtam a közösségi oldalra, hogy
„Hello, London! J”,
mire jött egy privát üzenetem. Dobogó szívvel nyitottam meg az ablakot. A
gyomrom kavarogni kezdett és a kapott levelet vigyorogva olvastam el. Egy rég
nem látott barátomtól jött, akivel két hete beszéltem utoljára. Hozzá egy fél
éve történt emlékem kapcsolódik, amikor ideutaztam a szüleimmel és a tesómmal,
mert itt volt egy felkérésem a modellkedéssel kapcsolatba. Aztán egy hónap után
haza kellett mennem. Magániskolába jártam, így nem volt gond, hogy annyit
hiányzok. A fiúval, akivel megismerkedtem nagyon szoros kapcsolatunk lett.
Mondhatom úgy is, hogy ő volt a legjobb barátom. De mivel ő egy híres énekes,
csak skype-on tudtunk az elmúlt időben beszélni és azt is nagyon ritkán. Nekem
is kevés szabadidőm volt, mert a modellkedés mellett énekelek is, ráadásul
profin balettozom. Általánosban balerinaiskolába jártam és heti több óra edzés
volt. Ennek köszönhetem az izmaimat és a kitartásomat, mert olykor elég nehéz
ez a sok dolog együtt. Mostanában is gyakran volt fellépésünk.
Mosolyogva visszaírtam neki, hogy
igen, megérkeztem és jól vagyok. És én is nagyon szívesen találkoznék vele,
azaz velük. Mert bármilyen furán hangzik, Liammel, Zaynnel, Harryvel és Niallal
csak párszor futottunk össze. Remélem, hogy közel lakik és, ami anno
elkezdődött most folytatódik. Magyarországon nem volt annyira sok barátom, a
legtöbb csak ilyen „veled lógok, mert téged sokan bírnak” típusú lányok.
Igazából időm sem volt rá, szóval két olyan embert tudok csak megemlíteni,
akinek mindent elmondtam és, akikben megbíztam. Virág és Peti. Általános óta
ismerem őket és még együtt táncoltunk. Rájuk szükségem lesz, az biztos.
Ma egy hosszú napom volt, és elég
fárasztó is. Egy óra múlt, mire az ágyba jutottam és hamar el is nyomott az
álom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése