Reggel igyekeztem minél hamarabb
felöltözni. Halkan leosontam a konyhába és kivettem a hűtőben lévő
felvágottakat és sajtot. Már meg is terítettem az asztalon, mikor Louis-t
pillantottam meg.
-
Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.
-
Neked is. – mondta, majd magához húzott és megcsókolt.
Tegnap este láttam utoljára, naná, hogy hiányzott.
-
Mikor keltél?
-
Fél nyolc.
-
Huh, az jó korán volt. – mondtam, miközben leültünk az
asztalhoz. Csináltam magamnak egy
szendvicset, aztán az asztal szélén heverő újságot kezdtem lapozgatni.
-
Jé! Az én vagyok. – kiáltottam fel lelkesen, ugyanis a
modellfotózáson készült képek közül, (ami négy napja volt), kettő ott szerepelt
az egyik cikkben rólam.
-
Ezen nem csodálkoznék. Mást nem is rakhattak volna be
helyetted. – elpirulva rá néztem. –
Ráadásul, egy ilyen fotózásnak köszönthetem, hogy megismertelek.
-
Igeeen. – nevettem fel.
-
Na, mi ez a nagy öröm? – lépett be Peti is az
étkezőhöz.
-
Veronika benne van az újságban. – mesélte büszkén Lou.
-
Valóban? – kíváncsian odajött a magazinhoz és ő is
szemügyre vette a képeket. – Gratulálok.
-
Köszi. – csillogó szemekkel haraptam bele egy nagyot a
zsemlémbe. A mai reggelem vidáman indult.
Mikor megettük a kaját, beraktuk a
tányérokat a mosogatógépbe. Kicsit összesöpörtem a konyhában, aztán mentem
kikísérni Louist, akinek mennie kellett a stúdióba.
-
Mikor találkozzunk? - kérdeztem
-
Holnap este? – kérdezett vissza. – Sajnos addig dolgozok,
és nem nagyon érek rá. Az egyik új dalunkat rögzítjük.
-
Rendben, semmi gond. És puszilom a fiúkat, kérlek, mondd
meg nekik.
-
Oké. És vigyázz magadra, cica.
-
Vigyázok. – mosolyogva átöleltem, majd egy szájra puszi
után bebaktattam a házba.
Megbeszéltem Petivel, hogy menjünk
ma el, vásárolni. Természetesen azonnal benne volt az ötletben. Fél
tizenkettőkor útra készen voltunk. A taxi perceken belül meg is érkezett.
A belváros felé vettük az irányt.
Benéztünk egy-két boltba. Vettem egy táskát meg egy pöttyös szoknyát, Peti
pedig… nos, ő vett egy pár cuccot.
Fél kettőkor egy étterembe beültünk
ebéd gyanánt kajálni valamit. Közben sokat beszélgettem a fiúval. Mondta, hogy
Svédországban fog továbbtanulni és a modellszakmát sem hagyja ott. Külsőség
alapján megítélve egy nagyon erős srác, akinek nincsenek érzelmei, de igazából
egy érzékeny és őszinte emberről van itt szó. Virág mutatott be minket
egymásnak, azután meg egy suliba jártunk. Szóval teljesen kellemesen telt a nap
vele.
Amikor akartunk hazaindulni,
beborult az ég, úgyhogy gyorsan keresni kezdtünk egy taxit, de valahogy egyik
se állt meg. Éppen jött volna egy, amikor leesett az egyik fülbevalóm és vele
együtt az esőcseppek is megjelentek a száraz betonon.
-
Ne haragudj, de ezt még otthon kaptam. – néztem fel
Petire és közben kapkodva kerestem az ékszert.
-
Semmi gond. Nézd, ott van! – mutatott el jobbra, majd
felvette. Hálásan pillantottam rá, de sajnos a taxit lekéstük. Az apró
esőcseppekből pedig, hatalmas zivatar alakult ki, aminek következtében teljesen
eláztunk. Ilyenkor persze nincs nálam az autó, meg esernyő se, hogy véletlenül
is megússzuk szárazon. Ez nem sikerült.
Futottunk a legközelebbi plázába,
ahol végre menedéket találtunk. Kicsit sem volt kellemetlen szétázva, nagy
szatyrokkal, rengeteg ember előtt ledermedten állni. Ugyanis a légkondi olyan
szinten hideg volt, hogy majd’ megfagytunk.
-
Ez vicces. – nevetett fel végül a srác.
-
Szerintem is. Mondjuk, mindjárt megfagyok, de amúgy
minden oké. – közelebb lépett hozzám és kezével megdörzsölte a vállamat. Kedves
az igyekezete.
Mikor végre elállt az eső,
kimentünk és az első adandó alkalommal, ahogy jött egy taxi, vettük is célba az
otthonomat.
A házban gyorsan átöltöztünk,
megszárítkoztunk, aztán beültünk a tévé elé és egy estéig tartó film-maratont
tartottunk.
***
Mivel egész nap az estét vártam,
hogy végre láthassam Louist, kicsit feszült voltam. Megbeszéltük, hogy
elmegyünk egyet bulizni. Az ötlet Petinek is tetszett és Niall-ékkal is
találkozhatok, mert vagy négy napja nem láttam őket. Mind egy.
Délután hajat mostam, majd
kivasaltam lobboncomat. Egy fehér csőgatyát
meg egy csinos fűzőt vettem fel, magassarkúval. Füstös smink elkészítése és egy
kis parfüm fújása után készen is voltam. Peti is állati jól nézett ki, az AXE
pedig csak úgy illatozott a környezetében.
Kilencre átsétáltunk a fiúkhoz.
Közben beszámoltam arról, hogy teljesen véletlen, hogy mi kert szomszédok
vagyunk. Ez valahogy így alakult. A házhoz érve beengedett minket Harry. Zayn
és Liam még a fürdőben igazgatta a haját, Niall furcsa módon útra készen volt,
Louis meg az utolsó simításokat végezte ruháján. Mikor megláttam hatalmas nagy
boldogság öntött el. Örültem neki. Peti és Niall beszélgetni kezdtek, én pedig kicsit
arrébb mentem Lou-val.
-
Szia, hiányoztál. – léptem hozzá, majd megcsókoltam. Az
öt perces dolog után, visszasétáltunk a csapathoz, aztán készültünk elhagyni a
terepet. A fiúk sofőrje fél tízkor hajtott a ház elé. Már nagyon izgatott
voltam az este miatt, hiszen régen voltam bulizni, ráadásul Louis is ott lesz.
A club eléggé messze volt tőlünk.
Egy csomó luxusautó állt a parkolónál, a tömeg pedig az ajtón igyekezett
bemenni. Hosszan kígyózó sorokban várták, hogy a bejáratnál végre sorra
kerüljenek. Ugyanis csak meghívottak vehettek részt. De voltak kritériumok,
mint például, hogy hozhatsz magaddal pár embert, de ahhoz nagyon „menőnek” kell
lenned. Azaz híresnek. Tehát nekünk Petivel, így sikerült bejutni. Az
augusztusnak mindjárt vége, a legtöbben még kihasználják az utolsó napokat,
hogy hajnalig szórakozhassanak.
Mi valahol egy hátsó VIP bejáraton
mentünk be hatalmas helyre. Mindenhol csokiszökőkutak, pezsgőt felkínáló
pincérek, táncos lányok, gyönyörű kristály csillár és neonfények töltötték, s világították
be a termet. Sőt egy igazi szökőkút is a látószögembe került, nem beszélve a
jégből formált szobrokról. Úgy éreztem magamat, mint egy filmben. Louis már az
ajtóban megfogta a kezemet, és nem engedte el. A tömegben én se szívesen
„vesztem” volna el, de így azért jobb.
Zayn és Harry, azonnal táncolni
kezdtek, Peti és Liam beszélgettek egy asztalnál, de utána ők is beálltak
csinos lányokhoz táncolni. Mosolyogva figyeltem őket. Niall-t pedig kerestem
egy ideig, majd tekintetem a bárpultnál ragadt. Már is rendelt valami kaját.
Nagyon vékony, pedig mindig eszik, tényleg nem tudom, hogy hogyan csinálja, de
irigylem érte.
-
Táncolunk? – kérdezte megállva Lou a táncoló emberek
között.
-
Táncolunk! – kacsintottam rá, majd rögtön átadtam a
testem a ritmusnak megfelelő mozdulatoknak.
Sajnos az este folyamán láttam pár
fotóst, de itt nem csak „mi” voltunk híresek, ezzel nyugtatgattam magamat, ami
sikerült is. Tulajdonképpen Louisnak köszönhetően. Ittunk pár pohár pezsgőt, de
nem vittük túlzásba. Legalábbis mi nem. Éjfél közeledtével, egyre szorosabban
táncoltam a fiúval, majd a Give me
Everything-nél magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Én pedig
visszacsókoltam. Első nyilvános csókom Louis-sal. És valószínűleg az első
olyan, amiről kép is készült; amit aztán kiadnak az újságokban. De a kevéske
pia és a szerelem segített feledtetni ezeket a gondolataimat. Szorosan átölelve
álltunk a tömeg közepén, majd a refrénnél ugráltunk tovább a néppel. Iszonyatosan
jól éreztem magam. Volt, aki hátraszaltózott meg minden, és az összes ember
olyan jól táncolt, hogy öröm volt nézni. Louis-sal egyszerre énekeltük torkunk
szakadtából a dalokat, közben csókokat váltogattunk egymással.
Hirtelen valaki felkiabált, az
amúgy is nagyon hangos épületben. Egyszerre fordultunk balra, és amikor
megpillantottam Petit, ahogy egyszer a csokiszökőkútból itatták, egyszer pedig
pezsgővel, és félmeztelen, izmos testén már nagyban folyt a csokiöntet, hát
majdnem elaléltam.
-
Ez nagyon részeg. – mondta nekem Louis.
-
Hát, Peti ritkán az, de ha sikerül neki, akkor nagyon!
– határozottan oda siettem hozzá. Lou követett.
-
Na, de Péter? Mi a fenét művelsz? – kérdeztem félig
röhögve és félig pedig szemrehányóan.
-
Bulizooook! – kiabálta, közben pedig a lányok
röhögcséltek körülötte.
-
Az oké, csak ne így! Bocsánat, hölgyek, de most
elrabolom ezt az Adoniszt! – választ meg sem várva elrángattam a fiút, egészen
a mosdóig.
-
Haver, te beteg vagy. – bukkant fel Harry is; szinte
megfulladt a röhögéstől. Aztán belepacsiztak egymás tenyerébe. Louis bekísérte Petit
a mosdóba, én addig ott vártam a szökőkútnál.
-
Szia, cica! Egyedül vagy? Gyere, te neked is tetszeni
fog. – jött oda hozzám, egy full részeg férfi. Márkás öltözéke és drága
órájából ítélve, valami nagyon gazdag ember lehet.
-
Bocsi, de nincs kedvem. – zavartan hátráltam, mire
megjelent még egy alak.
-
Hát én úgy látom, egyedül vagy.
-
Én is. – szólalt meg a másik idegen.
-
Gyere, bébi, nem kell félni! – próbálta kihúzni magát
az első pasi, de a másik félrelökte, mert meg kellett támaszkodnia benne, miközben
belehányt a kukába. És mit gondolok? Hogy undorító.
Idegesen vártam, hogy Louis-ék
megjelenjenek mellettem, de sajnos még mindig csak egyedül álltam ott, a két
beszámíthatatlan fickóval. Pedig alapból biztos tök normális emberek, de
gondolom sok volt a pénz, ráment a piára. Viszont nem sokan voltak így betépve;
kultúráltan is buliztak. Az emberke megint elkezdett közeledni felém, mire
megbotlottam a szökőkút szélében, és majdnem beleestem.
-
Akkor itt, cicám?
-
Várok valakire! – mondtam ziháltan, de felém hajolt,
már majdnem összeért az arcunk. Fejemet gyorsan oldalra fordítottam, aztán egy
nagy csobbanás hallatszott.
-
Ver! – Louis állt előttem, a harminc centis vízben,
pedig a részeg csávó fetrengett. Felém nyújtotta a kezét Lou, és én meg
felálltam.
-
Jól vagyok, csak nagyon részegek. – mondtam.
-
Biztos? Ne menjünk haza? – nézett a szemembe.
-
Ne, még nem kell.
-
Jól van, de szóljál!
-
Mindenképpen. – időközben Peti tisztán, s már pólóban
ment vissza táncolni.
Egyes dolgokat kivéve nekem nagyon
tetszett ez az egész este. Főleg, mert Louisssal még nem is táncoltam ennyit.
Élveztem vele az est összes pillanatát. Petin jót nevettünk, de ez már tényleg
túlzás volt, amit csinált. Mikor utoljára láttam, éppen két bombázóval táncolt.
Jó srác, néha megteheti. Táncoltam továbbá Zayn-nel, Niall-lal, Liam-mal,
Harry-vel és még Petivel is! Úgyhogy jól esett egy augusztus végi „őrület”.
Már a fejem is fájt és majd’
elaludtam, mikor hazaértünk. Fogat mostam gyorsan, aztán levágódtam Louis mellé
a kanapéba, aki előbb kész volt, mint én. Még helyet kellett cserélnünk, hogy
ne a törött karomon feküdjek.
Ja, és hol van Peti? Feltehetőleg a
fiúknál alszik, merthogy velük indult haza. Hát, reggel kiderül.
Majd egy csók után, Louis ölelő
karjaiban, azonnal álomba merültem.
Nagyon jó lett *o* ügyi vagy :D
VálaszTörlésKöszönöm :))
Törlés