8. Fejezet

Reggel igyekeztem minél hamarabb felöltözni. Halkan leosontam a konyhába és kivettem a hűtőben lévő felvágottakat és sajtot. Már meg is terítettem az asztalon, mikor Louis-t pillantottam meg.

-          Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.

-          Neked is. – mondta, majd magához húzott és megcsókolt. Tegnap este láttam utoljára, naná, hogy hiányzott.

-          Mikor keltél?

-          Fél nyolc.

-          Huh, az jó korán volt. – mondtam, miközben leültünk az asztalhoz.  Csináltam magamnak egy szendvicset, aztán az asztal szélén heverő újságot kezdtem lapozgatni.

-          Jé! Az én vagyok. – kiáltottam fel lelkesen, ugyanis a modellfotózáson készült képek közül, (ami négy napja volt), kettő ott szerepelt az egyik cikkben rólam.

-          Ezen nem csodálkoznék. Mást nem is rakhattak volna be helyetted.  – elpirulva rá néztem. – Ráadásul, egy ilyen fotózásnak köszönthetem, hogy megismertelek.

-          Igeeen. – nevettem fel.

-          Na, mi ez a nagy öröm? – lépett be Peti is az étkezőhöz.

-          Veronika benne van az újságban. – mesélte büszkén Lou.

-          Valóban? – kíváncsian odajött a magazinhoz és ő is szemügyre vette a képeket. – Gratulálok.

-          Köszi. – csillogó szemekkel haraptam bele egy nagyot a zsemlémbe. A mai reggelem vidáman indult.

Mikor megettük a kaját, beraktuk a tányérokat a mosogatógépbe. Kicsit összesöpörtem a konyhában, aztán mentem kikísérni Louist, akinek mennie kellett a stúdióba.

-          Mikor találkozzunk? - kérdeztem

-          Holnap este? – kérdezett vissza. – Sajnos addig dolgozok, és nem nagyon érek rá. Az egyik új dalunkat rögzítjük.

-          Rendben, semmi gond. És puszilom a fiúkat, kérlek, mondd meg nekik.

-          Oké. És vigyázz magadra, cica.

-          Vigyázok. – mosolyogva átöleltem, majd egy szájra puszi után bebaktattam a házba.

Megbeszéltem Petivel, hogy menjünk ma el, vásárolni. Természetesen azonnal benne volt az ötletben. Fél tizenkettőkor útra készen voltunk. A taxi perceken belül meg is érkezett.

A belváros felé vettük az irányt. Benéztünk egy-két boltba. Vettem egy táskát meg egy pöttyös szoknyát, Peti pedig… nos, ő vett egy pár cuccot.

Fél kettőkor egy étterembe beültünk ebéd gyanánt kajálni valamit. Közben sokat beszélgettem a fiúval. Mondta, hogy Svédországban fog továbbtanulni és a modellszakmát sem hagyja ott. Külsőség alapján megítélve egy nagyon erős srác, akinek nincsenek érzelmei, de igazából egy érzékeny és őszinte emberről van itt szó. Virág mutatott be minket egymásnak, azután meg egy suliba jártunk. Szóval teljesen kellemesen telt a nap vele.

Amikor akartunk hazaindulni, beborult az ég, úgyhogy gyorsan keresni kezdtünk egy taxit, de valahogy egyik se állt meg. Éppen jött volna egy, amikor leesett az egyik fülbevalóm és vele együtt az esőcseppek is megjelentek a száraz betonon.

-          Ne haragudj, de ezt még otthon kaptam. – néztem fel Petire és közben kapkodva kerestem az ékszert.

-          Semmi gond. Nézd, ott van! – mutatott el jobbra, majd felvette. Hálásan pillantottam rá, de sajnos a taxit lekéstük. Az apró esőcseppekből pedig, hatalmas zivatar alakult ki, aminek következtében teljesen eláztunk. Ilyenkor persze nincs nálam az autó, meg esernyő se, hogy véletlenül is megússzuk szárazon. Ez nem sikerült.

Futottunk a legközelebbi plázába, ahol végre menedéket találtunk. Kicsit sem volt kellemetlen szétázva, nagy szatyrokkal, rengeteg ember előtt ledermedten állni. Ugyanis a légkondi olyan szinten hideg volt, hogy majd’ megfagytunk.

-          Ez vicces. – nevetett fel végül a srác.

-          Szerintem is. Mondjuk, mindjárt megfagyok, de amúgy minden oké. – közelebb lépett hozzám és kezével megdörzsölte a vállamat. Kedves az igyekezete.

Mikor végre elállt az eső, kimentünk és az első adandó alkalommal, ahogy jött egy taxi, vettük is célba az otthonomat.

A házban gyorsan átöltöztünk, megszárítkoztunk, aztán beültünk a tévé elé és egy estéig tartó film-maratont tartottunk.

***

Mivel egész nap az estét vártam, hogy végre láthassam Louist, kicsit feszült voltam. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet bulizni. Az ötlet Petinek is tetszett és Niall-ékkal is találkozhatok, mert vagy négy napja nem láttam őket. Mind egy.

Délután hajat mostam, majd kivasaltam lobboncomat.  Egy fehér csőgatyát meg egy csinos fűzőt vettem fel, magassarkúval. Füstös smink elkészítése és egy kis parfüm fújása után készen is voltam. Peti is állati jól nézett ki, az AXE pedig csak úgy illatozott a környezetében.

Kilencre átsétáltunk a fiúkhoz. Közben beszámoltam arról, hogy teljesen véletlen, hogy mi kert szomszédok vagyunk. Ez valahogy így alakult. A házhoz érve beengedett minket Harry. Zayn és Liam még a fürdőben igazgatta a haját, Niall furcsa módon útra készen volt, Louis meg az utolsó simításokat végezte ruháján. Mikor megláttam hatalmas nagy boldogság öntött el. Örültem neki. Peti és Niall beszélgetni kezdtek, én pedig kicsit arrébb mentem Lou-val.

-          Szia, hiányoztál. – léptem hozzá, majd megcsókoltam. Az öt perces dolog után, visszasétáltunk a csapathoz, aztán készültünk elhagyni a terepet. A fiúk sofőrje fél tízkor hajtott a ház elé. Már nagyon izgatott voltam az este miatt, hiszen régen voltam bulizni, ráadásul Louis is ott lesz.

A club eléggé messze volt tőlünk. Egy csomó luxusautó állt a parkolónál, a tömeg pedig az ajtón igyekezett bemenni. Hosszan kígyózó sorokban várták, hogy a bejáratnál végre sorra kerüljenek. Ugyanis csak meghívottak vehettek részt. De voltak kritériumok, mint például, hogy hozhatsz magaddal pár embert, de ahhoz nagyon „menőnek” kell lenned. Azaz híresnek. Tehát nekünk Petivel, így sikerült bejutni. Az augusztusnak mindjárt vége, a legtöbben még kihasználják az utolsó napokat, hogy hajnalig szórakozhassanak.

Mi valahol egy hátsó VIP bejáraton mentünk be hatalmas helyre. Mindenhol csokiszökőkutak, pezsgőt felkínáló pincérek, táncos lányok, gyönyörű kristály csillár és neonfények töltötték, s világították be a termet. Sőt egy igazi szökőkút is a látószögembe került, nem beszélve a jégből formált szobrokról. Úgy éreztem magamat, mint egy filmben. Louis már az ajtóban megfogta a kezemet, és nem engedte el. A tömegben én se szívesen „vesztem” volna el, de így azért jobb.

Zayn és Harry, azonnal táncolni kezdtek, Peti és Liam beszélgettek egy asztalnál, de utána ők is beálltak csinos lányokhoz táncolni. Mosolyogva figyeltem őket. Niall-t pedig kerestem egy ideig, majd tekintetem a bárpultnál ragadt. Már is rendelt valami kaját. Nagyon vékony, pedig mindig eszik, tényleg nem tudom, hogy hogyan csinálja, de irigylem érte.

-          Táncolunk? – kérdezte megállva Lou a táncoló emberek között.

-          Táncolunk! – kacsintottam rá, majd rögtön átadtam a testem a ritmusnak megfelelő mozdulatoknak.

Sajnos az este folyamán láttam pár fotóst, de itt nem csak „mi” voltunk híresek, ezzel nyugtatgattam magamat, ami sikerült is. Tulajdonképpen Louisnak köszönhetően. Ittunk pár pohár pezsgőt, de nem vittük túlzásba. Legalábbis mi nem. Éjfél közeledtével, egyre szorosabban táncoltam a fiúval, majd a Give me Everything-nél magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Első nyilvános csókom Louis-sal. És valószínűleg az első olyan, amiről kép is készült; amit aztán kiadnak az újságokban. De a kevéske pia és a szerelem segített feledtetni ezeket a gondolataimat. Szorosan átölelve álltunk a tömeg közepén, majd a refrénnél ugráltunk tovább a néppel. Iszonyatosan jól éreztem magam. Volt, aki hátraszaltózott meg minden, és az összes ember olyan jól táncolt, hogy öröm volt nézni. Louis-sal egyszerre énekeltük torkunk szakadtából a dalokat, közben csókokat váltogattunk egymással.

Hirtelen valaki felkiabált, az amúgy is nagyon hangos épületben. Egyszerre fordultunk balra, és amikor megpillantottam Petit, ahogy egyszer a csokiszökőkútból itatták, egyszer pedig pezsgővel, és félmeztelen, izmos testén már nagyban folyt a csokiöntet, hát majdnem elaléltam.

-          Ez nagyon részeg. – mondta nekem Louis.

-          Hát, Peti ritkán az, de ha sikerül neki, akkor nagyon! – határozottan oda siettem hozzá. Lou követett.

-          Na, de Péter? Mi a fenét művelsz? – kérdeztem félig röhögve és félig pedig szemrehányóan.

-          Bulizooook! – kiabálta, közben pedig a lányok röhögcséltek körülötte.

-          Az oké, csak ne így! Bocsánat, hölgyek, de most elrabolom ezt az Adoniszt! – választ meg sem várva elrángattam a fiút, egészen a mosdóig.

-          Haver, te beteg vagy. – bukkant fel Harry is; szinte megfulladt a röhögéstől. Aztán belepacsiztak egymás tenyerébe. Louis bekísérte Petit a mosdóba, én addig ott vártam a szökőkútnál.

-          Szia, cica! Egyedül vagy? Gyere, te neked is tetszeni fog. – jött oda hozzám, egy full részeg férfi. Márkás öltözéke és drága órájából ítélve, valami nagyon gazdag ember lehet.

-          Bocsi, de nincs kedvem. – zavartan hátráltam, mire megjelent még egy alak.

-          Hát én úgy látom, egyedül vagy.

-          Én is. – szólalt meg a másik idegen.

-          Gyere, bébi, nem kell félni! – próbálta kihúzni magát az első pasi, de a másik félrelökte, mert meg kellett támaszkodnia benne, miközben belehányt a kukába. És mit gondolok? Hogy undorító.

Idegesen vártam, hogy Louis-ék megjelenjenek mellettem, de sajnos még mindig csak egyedül álltam ott, a két beszámíthatatlan fickóval. Pedig alapból biztos tök normális emberek, de gondolom sok volt a pénz, ráment a piára. Viszont nem sokan voltak így betépve; kultúráltan is buliztak. Az emberke megint elkezdett közeledni felém, mire megbotlottam a szökőkút szélében, és majdnem beleestem.

-          Akkor itt, cicám?

-          Várok valakire! – mondtam ziháltan, de felém hajolt, már majdnem összeért az arcunk. Fejemet gyorsan oldalra fordítottam, aztán egy nagy csobbanás hallatszott.

-          Ver! – Louis állt előttem, a harminc centis vízben, pedig a részeg csávó fetrengett. Felém nyújtotta a kezét Lou, és én meg felálltam.

-          Jól vagyok, csak nagyon részegek. – mondtam.

-          Biztos? Ne menjünk haza? – nézett a szemembe.

-          Ne, még nem kell.

-          Jól van, de szóljál!

-          Mindenképpen. – időközben Peti tisztán, s már pólóban ment vissza táncolni.

Egyes dolgokat kivéve nekem nagyon tetszett ez az egész este. Főleg, mert Louisssal még nem is táncoltam ennyit. Élveztem vele az est összes pillanatát. Petin jót nevettünk, de ez már tényleg túlzás volt, amit csinált. Mikor utoljára láttam, éppen két bombázóval táncolt. Jó srác, néha megteheti. Táncoltam továbbá Zayn-nel, Niall-lal, Liam-mal, Harry-vel és még Petivel is! Úgyhogy jól esett egy augusztus végi „őrület”.

Már a fejem is fájt és majd’ elaludtam, mikor hazaértünk. Fogat mostam gyorsan, aztán levágódtam Louis mellé a kanapéba, aki előbb kész volt, mint én. Még helyet kellett cserélnünk, hogy ne a törött karomon feküdjek.

Ja, és hol van Peti? Feltehetőleg a fiúknál alszik, merthogy velük indult haza. Hát, reggel kiderül.

Majd egy csók után, Louis ölelő karjaiban, azonnal álomba merültem.